"Nem kell hogy rabjai legyünk a hitelminősítő intézeteknek."
Mervyn King, a Bank of England elnöke [1]
Sőt, nemhogy nem működnek semmilyen szempontból a jelenlegi gazdasági helyzetben, hanem még ártanak is. A költségvetési szigoron alapuló gazdaságpolitika hívei nagy előszeretettel szoktak hivatkozni arra, hogy a "piacok" megjutalmazzák azokat az országokat, melyek csökkentik a kiadásiakat és megbüntetik azokat a renitenseket akik nem hajtják végre a kötvénybefektetők által állítólag várva-várt szigorításokat. Ennek alapján Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország amiatt vannak pénzügyi nehézségeik, mert a kötvénypiacról ki lettek árazva a magas államadósságaik miatt... Csakhogy egy dologról elfelejtkeznek a neoliberális elméleti közgazdászok: a tőkemozgások alapvető szabályáról.
A makroökonómia komolyabb művelői Keynes óta elismerik hogy nem mindig működik ugyanúgy a tőkés gazdaság. Amikor recesszió van és a GDP csökken, azaz, pénzügyi szemmel nézve, a magas-hozamú befektetések lehetőségei szűkülnek, és egyre kevesebb módja létezik a tőke kamatoztatásának, sőt, egyre magasabbak a kockázatok és egyre valószínűbbek a veszteségek, valami furcsa dolog történik. Megváltozik a kapitalizmus egész gépezete. Kivonják a pénzüket a tőkések a gazdaságból és pénzbe helyezik, olyan államok pénzébe melyek alacsony hozamokat kínálnak. Azaz, kollektíven megőrülnek a befektetők, és egyre inkább negatív hozamért is képesek hitelezni, ha biztonságban tudhatják pénzüket. Csak erősíti ezt a folyamatot az hogy a nagy nyugdíjpénztáraknak kötelezően elő van írva nemzetközi szinten hogy csak "alacsony-kockázatú" papírokba fektethetnek. Rendkívül beteg állapot ez, ami jelzi azt hogy mekkora pénzügyi nehézségek vannak és mekkora a baj a pénzügyi rendszerrel. Ennek "köszönhetően" többek között Dánia meg Svájc élénkíthetik gazdaságukat bőséges, NEGATÍV-KAMATÚ hitelekkel [2].
Ezen országok gazdasági teljesítménye sokkal jobb mint az Eurózónáé. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem hajtottak végre olyan költségvetési kiigazításokat mint amilyeneket több eurózónai tagállam. IMF/EU csomagokon esett át már Portugália, Görögország és Írország. Ezen nemzetgazdaságok, vagyis, ami maradt még belőlük, vetíthetik előre hogy mi fog történni más, önálló monetáris politikával nem rendelkező országokkal... HOPPÁ! Önálló monetáris politika, talán itt van a kutya elásva. Dánia és Svájc, akárcsak egy bizonyos mértékig Csehország, tartósan alacsonyan tartották alapkamataikat. Ennek is köszönhetően gazdasági teljesítményük felülmúlta valamennyi más EU-s tagállam "növekedését", bár a krízis kiterjedt rájuk is. De az alacsony, inflációt alulmúló alapkamat miatt a tőkeáramlások számukra kedvezőek. Az eurót használó országoknak nem maradt más mint a belső devalváció, egy gyönyörű kifejezés, akárcsak a "versenyképesség-növelés", ami egyet jelent az életszínvonal drasztikus csökkentésével és a nép életkörülményeinek lezüllesztésével. Önálló fiskális és monetáris politika híján védtelenek a tőkeáramlások 2011 májusa óta tapasztalható fordulatával szemben. Viszont miért vonják ki a pénzüket a befektetők az úgynevezett "kockázatos" országokból? Egyáltalán mitől válik egy ország "kockázatossá"?
Az átlagember meg a Corvinus Egyetem agymosottjai azzal válaszolnának, hogy "az államadósság mértékétől függ". Csakhogy ez hülyeség. NEM LÉTEZIK EMPIRIKUS KAPCSOLAT AZ ÁLLAMPAPÍRHOZAMOK ÉS EGY ORSZÁG ELADÓSODOTTSÁGA KÖZÖTT. Ha ez igaz volna, Németország ugyanolyan kamatokat kéne hogy fizessen mint Magyarország, Japánnak pedig már rég az IMF-hez kellett volna fordulnia segítségért. Három mozgatórugója van a kötvénypiacoknak:
1. A monetáris politika (a központi bankok által megszabott alapkamat változása, egyéb központi banki akciók)
2. A GDP-növekedés
3. A másodikból következően, az infláció.
Ezen három összetevő között nemigen találom a költségvetési szigort mint lényeges befektetői szempontot. De nem az én arany szavaimra hallgassanak a Tisztelt Olvasók. Vannak akik számokkal is alá tudják támasztani, hogy mennyire nem számít a befektetőknek az államadósság, amikor hús-vér kötvénykereskedők és nem holmi elméleti közgazdászok által mozgatott bábuk hozzák a döntéseket! A Bloomberg újságírói és statisztikusai végigszámolták, hogy az elmúlt 38 év adataival dolgozva kiszámolták, hogy AZ ESETEK FELÉBEN nem jár hozamemelkedéssel egy LEMINŐSÍTÉS. [3] Azaz, NEM ÉRDEKLI a kötvénypiacokat A HITELMINŐSÍTŐK VÉLEMÉNYE EGY ADOTT ORSZÁGRÓL. Sőt, több olyan eset is létezik amikor a költségvetési megszorítások megemelték az államadósság kamatait, a romló gazdasági teljesítmény miatt. Ez történt Írországgal, Olaszországgal meg Spanyolországgal is. Ezeket a nemzetgazdaságokat nemhogy jutalmazta a kötvénypiac, hanem EGYENESEN BÜNTETTE, PONTOSAN A MEGSZORÍTÁSOK MIATT. Akinek van esze, tanul mások kárából és nem dől be egyes közgazdászok és idegen érdekeket szolgáló "szakértők" demagógiájának. Azok a politikai erők pedig melyek a hitelminősítőkre hivatkozva bírálják a kormány gazdaságpolitikáját, és nem más érvekre alapozva, hiteltelenek és dilettánsok. Még az angol központi bank elnökénél is vadabbul védik a pénzügyi rendszer érdekeit. Márpedig ha Mervyn King meg a kötvénypiacok megengedhetik maguknak hogy semmibe vegyék a hitelminősítőket, igazán nem látom okát annak hogy miért is ne tehetné ezt meg a magyar kormány.
HIVATKOZÁSOK:
[1] http://www.bloomberg.com/news/2012-06-18/austerity-doesn-t-pay-as-debt-markets-ignore-rating-cuts.html
[2] http://www.reuters.com/article/2012/05/31/denmark-cbank-idUSL5E8GVE5W20120531
[3] lásd 1. hivatkozás, illetve a következő hasznos grafika, konkrét példákkal Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság le-és felminősítéseivel: http://go.bloomberg.com/multimedia/sovereign-debt-ratings/
