Viharfelhők; avagy a világválság következő szakasza
Minden gazdasági szereplőnek hasznos tisztában lennie a konjunktúrával. Vagyis azzal hogy „mi merre megy”, hogy hétköznapian fogalmazzak. Nemcsak az átlagemberek, hanem a közgazdászok meg piaci elemzők is sokszor helytelenül ítélik meg a gazdasági folyamatokat. Akkor beszélnek „válságról” a médiában, amikor már valójában vége van, akkor válik családi összejövetelek beszédtémájává a recesszió miután már hónapok, sőt, évek óta elkezdődött az újabb gazdasági fellendülés. Érdekes lélektani jelenség ez. Úgy tűnik, mintha az emberi agy működésénél gyorsabbak lennének a kortárs gazdasági folyamatok.
Valóban „gyorsabb” korunk kapitalizmusa. Gyorsabb mint eddig bármely más gazdasági rendszer. Hogy is lehetne másképp, amikor eddig soha nem volt olyan könnyű hatalmas tőkemennyiségeket megmozgatni földrajzi határok nélkül? Egyszerre áldás és átok a tőke mobilitása, és nem indokolatlanul gondolják egyesek hogy ez a helyi közösségek és a társadalom többi tagjának leszűkíti a mozgásterét. Ha nekem nem felelnek meg a körülmények, nem tehetem meg hogy másodpercek alatt áthelyezzem magamat a Föld másik végére! Holott pont ezt teszi nap mint nap a tőke, érdekeltségeket szerezve vagy megszüntetve a legváltozatosabb piacokon. Ennélfogva a gazdasági hírekre is gyorsabb a piacok válasza. Ez önmagában is felgyorsítja a gazdaság működését.
Talán a legfontosabb konjunkturális mutató a Beszerzési Menedzser Index. Noha vannak egyéb mutatók nem kis mennyiségben, a havi BMI-jelentés adja a legátfogóbb képet egy ország vagy térség gazdasági kilátásairól. A logisztikában dolgozó menedzserek látják át leginkább azt hogy a következő hónapokban miként alakulhat az üzleti élet, hiszen megélhetésük azon múlik mennyire jól látják előre hogy melyik alapanyagból vagy termékből mennyire lesz szükség. Amennyiben a BMI halad fölfelé, addig a tőzsdeindexek, meg minden kockázatos értékpapír értéke fölfelé fog haladni. Amennyiben a gazdasági folyamatok, és így a BMI is lefelé kanyarodik, ez ú.n. feedback-folyamatot indít el a pénzpiacokon, és azok is lefelé veszik az irányt. Éppen ez történt március 22-én. Az előzetes márciusi BMI alulmúlta a várakozásokat, és 2%-ot csökkentek az európai börzék. Az eurózónai feldolgozóipari BMI 47,7-re csökkent, a szolgáltatóipari BMI pedig 48,7-re. Ez rendkívül előnytelen, mert az előbbi adat ráadásul fél éve nem volt 50 fölött (50 választja el a növekedéstől a csökkenést). Tehát Európában a feldolgozóipar már több mint fél éve csökken.
A BMI-jelentés időpontja bekarikázva a DAX index árfolyamán.
A szélsőséges példák mutatják legtisztábban az igazságot... A tegnapi BMI-jelentés intő jele annak hogy a válság még visszatérhet, és a gazdasági folyamatok ismét kedvezőtlen irányba fordultak. Ha tartósan lefelé halad a BMI, és tényleg negatív tartományba kerül, a december óta tartó felfelémenet megszakadhat, és egy, akár a tavaly augusztusi tőzsdekrachhoz hasonló folyamat is elindulhat. Ne feledjük, hogy az 1929-es tőzsdekrach is a várthoz képest szerényebb gazdasági adatok miatt indult el, ráadásul napokkal a krach bekövetkezte előtt kezdődött el mint enyhe feedback. A fenti grafikonon is látszik, hogy az eladások már az adat nyilvánosságra-hozatala előtt kezdődtek el, és csak fokozódtak a rossz hírrel.
Bár nem valószínűsíthető igazán számottevő összeomlás a pénzpiacokon, hosszabb-távú lefelé menet várható amennyiben a gazdasági folyamatok továbbra is csökkennek. Csak ront a helyzeten az hogy, amint már figyelmeztettem más szakértőkkel együtt 2010-ben [1], a kínai ingatlanbuboréknak már vége van, és ez is előnytelenül fogja érinteni a világgazdaságot. Legalább a kínai gazdasági növekedés lelassulására lehet számítani, de akár súlyosabb pénzügyi válságra is. A legújabb kínai adatok szerint is, amelyek persze csak hivatalos adatok és nem tükrözik teljesen a valóságot, csökkennek a legtöbb városban az ingatlanárak [2]. Ez nagyrészt a szegényebb rétegekből érkező kereslet mérséklődésének tudható be, mert leginkább a 90 négyzetméter alatti lakások, valamint a használt lakások ára csökken [3]. Ez a kínai feldolgozóipar nehézségei miatt van így. Igen, elég meglepő, de mégiscsak a fejlett világ vásárol Kínától, és nem fordítva!
Ez a jelenség is magyarázhatja azt hogy az ipari termelés miért csökkent Magyarországon januárban. És ráadásul főként a járműiparban tapasztalható leállások miatt [4]. Véleményem szerint rendkívül nagy nemzetstratégiai hiba a járműgyártásra alapozni az iparpolitikát, mert nem fog feltétlenül oly nagy mértékben bővülni a kereslet az autók iránt. Különösen buta és rövidlátó az az álláspont, hogy az EU-ban kieső keresletet majd Kína fogja bepótolni. Ez, jelen pillanatban, nem tűnik így egyáltalán. Sőt, a Kínai Népköztársaság egyre inkább, az eurózónai válság után a következő viharfelhőnek látszik.
HIVATKOZÁSOK
[1] http://www.varaljaszovetseg.hu/p064.html
[2] lásd I. táblázat, http://www.stats.gov.cn/english/pressrelease/t20120319_402793235.htm
[3] u.o. III. és IV. táblázat
[4] http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/14/kevesebbet_termelunk/
©Lovász Ádám
