Célszerű olykor körbetekinteni a világban, hogy máshol hogyan is gazdálkodnak. Ha egy zöldbárót megkérdeznénk arról, hogy hogyan kéne megszervezni versenyképesen a magyar mezőgazdaságot, azt válaszolná, "így jó ahogy van." A magyar birtokszerkezet márpedig nem kielégítő. Az egyik oldalon vannak apró családi birtokok, a másikon pedig hatékony, fejlett technológiával dolgozó nagybirtokok, amik nem egy esetben külföldi-tulajdonúak. 
[A japán szövetkezeti hálózat székhelye.]
Ahhoz hogy legalább ugyanolyan versenyképes lehessen a magyar mezőgazdaság mint az 1980-as években volt, bizony meg kell szüntetnünk ezt a "két-sebességű" mezőgazdaságot. Ami hiányzik Magyarországról, az az erős szövetkezetek. Amint látni fogjuk "világ körüli utazásunkon", még a huszonegyedik században sem ritkák a mezőgazdasági szövetkezetek. Nem egy országban domináns, monopólium-helyzetben van egy-egy területen a szövetkezet. több olyan ország van ahol lehetetlen valakinek gazdálkodnia anélkül hogy ne lépne be a szövetkezetbe. És nem Észak Koreáról van szó...
Mielőtt elemezhetnénk a konkrét példákat, tisztáznunk kell a "szövetkezet" fogalmát. A jogi fogalom szerint:
"A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése." [1]
A szövetkezet tehát demokratikus intézmény, ahol a tagság választja meg a vezetőséget, és, ellentétben a részvénytársaságokkal, egy tag egy szavazattal rendelkezik. Ha ekképpen értelmezzük a szövetkezetet, soha nem alkották nagy hányadát a magyar gazdaságnak. Azaz, nincs erős hagyománya ennek a gazdálkodási formának, eltekintve az olyan ritka példáktól mint a Hangyaszövetkezet. Az úgynevezett Termelő Szövetkezetek amiket működtettek, néha sikerrel, de általában pazarlóan és veszteségesen, nem voltak szó-szerint "szövetkezet", mert de facto állami irányítás és ellenőrzés alatt működtek. Aligha voltak adottak Hazánkban egy erős önigazgatói hagyomány kifejlődésének adottságai, lévén hogy autoriter politikai rendszerek uralkodtak az elmúlt évszázad során. Hasonló volt az 1945-ig fennálló japán berendezkedés a Horthy-rendszerhez....
Japán?! Igen, mert első állomásunk Japán. Ha kulturálisan közelítjük meg e kérdést, aligha lehet azt mondani, hogy a japán emberek vérében lenne a demokrácia. De egy modellt nem a neve jellemzi, hanem az, hogy működik-e vagy sem. 1945 előtt Japánban is nagybirtokrendszer volt. Ugyanazok a földesurak uralkodtak akik évszázadokkal azelőtt szereztek földeket. Vidéken szinte rabszolgaként dolgoztak a jobbágyok, annak dacára hogy már félig ipari országgá fejlődött. A politikába nem szólhattak bele egyáltalán az átlagos, munkából-élő emberek. Ezt a rendszert teljesen felszámolta az amerikai megszállás. Elkobozták a földesuraktól a földeket, és kiparcellázták családi gazdálkodóknak. 10 hektárban maximalizálták a földbirtokot (!). Ezt a példátlanul radikális reformot, ami felülmúlta a magyar népi mozgalom legvadabb álmait, több tényező tette lehetővé. Japán természetföldrajzi adottságai kedveznek a kisbirtoknak, mert alig van sík terület. Tökéletesen megfelel tehát a családi gazdálkodásnak. De ennél is fontosabb volt, hogy már létezett szövetkezeti rendszer. Nemcsak nagybirtokok léteztek a második világháború előtt ugyanis, hanem államilag-irányított szövetkezet is (TSZ). Az amerikaiak átszervezték ezt az 1830-as évek óta létező szervezetet. Ma ez a J.A. (Japan Agriculture) Csoport. Japán, sőt, a világ egy vezető nagyvállalatává nőtte ki magát. Csak egy pár adat erről a monstrumról: 10 MILLIÓ taggal rendelkezik. A tagság átlagos életkora 67 év, de a takarékos japán gazdálkodóknak $532 MILLIÁRD dollárnyi bankbetét fölött rendelkeznek. [2] Ennyi megtakarításuk van a J.A. bankjában (Norinchukin Bank-az ország második legnagyobb bankja). Monopóliummal-rendelkezik a rizskereskedésben és termesztésben, majdnem egyeduralkodó a belföldi kukorica és gabona-kereskedésben is. Noha a japán gazdaságnak csak 1%-át teszi ki a közvetlen mezőgazdaság, és a J.A. árbevételének többsége is inkább pénzügyi műveletekből származik [3], mégiscsak bámulatos ennek a szövetkezetnek a sikere. Különösen a magyarországi állapotokat figyelembe-véve. És 10 milliós tagságának köszönhetően jelentős, bár demográfiailag hanyatló befolyással bír a japán politikában.
Sajnos, Japánban is akadnak olyan hangok, amelyek változtatni kívánnak. A rizstermesztés veszteséges. Még mindig behozatali vám terheli a rizsimportokat (a vételi ár 778%-a), amivel megvédi az állam a rizstermelést. A legtöbb rizstermesztő még emellett is csak állami támogatással termel. Egyéb vámokkal is védik a mezőgazdaság más területeit. Egyre hangosabbak azonban azok a hangok, különösen ipari vállalatok részéről, amelyek követelik egy mindenre (mezőgazdaságra is) kiterjedő szabad-kereskedelmi egyezményt. Ennek (az ú.n. Trans-Pacific Partnership) egyik nyertese az Új-Zélandi tejipar lenne. Hoppá! Megérkeztünk egyben második állomásunknál. Enyhén-szólva is szebben néz ki az ottani tejipar mint a miénk. Nincsenek Alföldi Tejipari Kft-k, meg egyéb, önmagukat "hazainak" álcázó idegen vállalkozások. Az új-zélandi tejipar TELJESEN HAZAI. 10500 főt számlál a Fonterra Cooperative Group. Ismét egy erős, nemzetközileg is sikeres szövetkezet. Minden uj-zélandi tejgazdálkodó a tagja. A feldolgozási kapacitás is teljes egészében a Fonterra kezeiben összpontosul. Ez a nagymértékű együttműködés és összefogás azt eredményezte, hogy mára a Fonterra a világ legnagyobb tejipari vállalata, 16 milliárd dolláros árbevételével. [4] Japánban épp a Fonterra fenyegeti a hazai tejgazdálkodókat: míg Japánban 70 jenbe kerül egy liter tej, Új-Zélandon 20 jenért tudja előállítani a szövetkezet. [5] Most készül értékesíteni külföldi befektetőknek egy tulajdonrészt... Nem ám úgy mint Magyarországon! A vállalatnak csak 10%-a kerül értékesítésre, és a befektetők kizárólag nem-szavazó részvényeket vásárolhatnak. AZAZ, TOVÁBBRA IS KI LESZNEK ZÁRVA MINDEN BELESZÓLÁSBÓL A SZÖVETKEZET TEVÉKENYSÉGÉBE. 2020-ra a Fonterra 1 milliárd liter tejet kíván előállítani Kínában, mivel addigra a tej iránti kereslet túlnövi a kínálatot. Még kínai feldolgozói kapacitással is rendelkezik ugyanis. És elsősorban új-zélandi tejet dolgoz fel még ázsiai üzemeiben is.
Sajnos Haza kell jutnunk valahogy Új-Zélandról. Hát, végállomásunk nem így néz ki. Ha van egy bank, kilopják belőle a pénzt. Ha van egy mezőgazdasági termelő szövetkezet, széthordják. Azért fontos tudnunk ezekről a példákról, mert bizonyítják hogy még kulturális előzmények nélkül is működőképes a szövetkezeti modell. Japán nem híres sem korrupció-mentességről, sem a demokrácia iránti kulturális fogékonyságról. És mégis sikerült egy óriási sikerű szövetkezetet megszervezni. A hajdani TSZ-ekre építve, azokat átalakítva kéne törekednünk nekünk, magyaroknak, a szövetkezeti hagyomány újjáélesztésér. Vagy megteremtésére. Semmi sem lehetetlen. De ketyeg az óra, mert bizony ilyen nagyvállalatokkal szemben, a magántulajdonú vagy állami-hátterű mezőgazdasági vállalatokról nem is szólva, nehéz lesz így versenyezni.
© Lovász Ádám
HIVATKOZÁSOK:
[1] http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600010.TV
[2] http://www.bloomberg.com/news/2012-08-02/japan-s-free-trade-nemesis-built-on-part-time-farmers-empire.html
[3] u.o.
[4] http://www.reuters.com/article/2012/06/24/fonterra-fund-idUSL3E8HI2VM20120624
[5] lásd. 2-ik linket.
