Az általános felfogás szerint rossz dolog a "kockázat". Az átlagember agyában valami gonosz, sötét erőként lebeg a fejünk fölött, és bármelyik pillanatban ránk szakadhat. Valóban, amióta a világgazdaság turbulens, felkavart állapotba került az elmúlt öt évben, vagy, ha hosszabb-távon nézzük, az elmúlt 30-40 évben, sokkal nehezebbé vált hosszútávon tervezni pénzügyi döntéseket, nemhogy befektetéseket. Nem is létezik ma már olyan befektetés, amiről teljes biztonsággal megmondhatná bárki is hogy feltétlenül eredményes lesz egy évtized múlva.
Pontosan ez a lényege a "kockázatnak": nem kiszámítható. De a kockázat egyben lehetőség is. A kockázatosnak mondott befektetések hozamai törvényszerűen magasabbak mint az ú.n. "kockázatmentes" pénzügyi termékek hozamai. A napokban döbbenetes, ám korántsem meglepő hír volt, hogy a német államnak sikerült kibocsátani kétéves államkötvényeket 0% kamattal. [1] Hogy miért nem meglepő ez, a következő axióma világítja meg: NORMÁLIS ESETBEN a tőke a lehető legmagasabb megtérülést keresi. Előveszi egy tőkés az atlaszát, és megnézi melyik országban érhetőek el:
a). a legmagasabb kamatok
b). a legmagasabb profitráták
Amiknek alapja a minél gyorsabban növekvő GDP és egy, általánosságban inflációra hajlamos gazdaságpolitika. Amennyiben ezek a sajátosságok megvannak, meghozzák az illetékesek a döntést és beruháznak és/vagy spekulálnak. Azaz, tőkéjüket valamilyen formában elhelyezik a kiválasztott országban. Vagy államkötvényt és devizát vásárolnak pusztán árfolyamnyereség végett, vagy költenek pénzt a beruházásaikra, ami szintén igényli az adott ország valutájának felvásárlását. Boldog napsütés, enyhe szélfúvás és közepesen gyors, ám állandó és kiszámítható gazdasági növekedés... a tőkések paradicsoma! Ilyen környezetben több dolog fog bekövetkezni. A legszembetűnőbbek a következőek:
a). a magas alapkamatokat kínáló devizák emelkednek
b). egyre kedvezőbb feltételek mellett jutnak hitelhez a kockázatosabb, de fejlődő ("feltörekvő") országok
c). a gyorsabban növekvő térségek tőzsdéi, pénzpiacai, sőt, általában termékeik (pl. az általuk exportált nyersanyagok) árai emelkednek, akár gyors ütemben is
d). a feltörekvő térségekben felvásárolják külföldiek az ingatlanokat
e). a tőke beáramlása miatt megugrik az infláció
Ezek a paradicsomi állapotok sajnos nem tarthatnak örökké. Ez a ciklus tartott nagyjából 2007-ig, amikor szétesett és mély válságba került a világgazdaság. Azóta sem került a helyére a "régi, jó világ". Az új valóságban nem annyira kelendőek többé a magas-hozamú befektetések. ABNORMÁLIS gazdasági helyzetben még a Föld is a feje-tetejére áll. Nem a Föld forog a Nap körül; ebben az esetben a Nap kering a Föld körül! Nem érdekli a tőkéseket, hogy akár veszteségért is hiteleznek; a lényeg hogy biztonságban tudhassák pénzüket. Más kérdés természetesen, hogy politikai okok is közrejátszanak abban, hogy mely ország számít "biztonságosnak". Ebben a helyzetben (azaz, válsághelyzetben) bizarr dolgok történnek. 2011-ben, amikor tőzsdekrachot eredményezett a világgazdaság lelassulása és az USA közeli államcsődje, az USA ÁLLAMPAPÍRJAIT FELVÁSÁROLTÁK és az Egyesült Államok által fizetendő kamatok CSÖKKENTEK. A 0,25% alapkamattal "büszkélkedő" dollár pedig ERŐSÖDÖTT... miközben készült tönkremenni Amerika! Ez az ú.n. "risk-off" környezet. Amikor a világgazdaság úgy tűnik hogy lassul, sőt, akár recesszióba is fordulhat (mint most), behúzzák fülüket-farkukat a befektetők. A következő dolgok történnek:
a). a magas alapkamatokat kínáló devizák zuhannak
b). akár csődhelyzetbe is kerülhetnek a "feltörekvő" országok, mert állampapír kamataik emelkednek
c). az árucikkek értéke csökken, akár drasztikusan is, nehéz helyzetbe-hozva a nyersanyag exportból élő térségeket
d). az ingatlanpiac mindenütt krízisbe kerül, de különösen ott ahol a válságot megelőzően a legmagasabb megtérülés volt tapasztalható
e). a tőke kiáramlik a legtöbb országból, csökkentve ezáltal a világgazdaságban az inflációt
Ekkor szoktak a magyarok mély lelkiismeret-furdalást érezni. "Atyaég, valamit nagyon elronthattunk"-szokták kérdezni magukban az emberek, roppant mulatságos módon, amikor a forint valamilyen "lélektani" szintet áttör. Címlapokat és szomorú arcokat eredményez amikor a forint rossz irányba áttöri a 300-as szintet az euróval szemben. Érdemes egyszerre és mindenkorra leszögezni: semmi köze egy ország "megítélésének" ahhoz hogy melyik irányba mozog mikor a fizetőeszköze meg a pénzpiacai. Európának majdnem a legmagasabb alapkamatával rendelkezik Magyarország. Akkor könyörgöm, vajon mit vártatok?! A tőkeáramlások a fent megállapított logika szerint zajlanak. A kockázat kétoldalú dolog: 2008-ig a magyar forint volt a legjobban teljesítő deviza. Ameddig nem származott baj belőle, bezzeg nem panaszkodtak ennyien arról, hogy "fú, de kockázatos ez, milyen sokat mozog, jaj, ennek nem lesz jó vége". Pedig ha megfordulnak a tőkeáramlások, jellemzően nem szokott jól végződni!
Mik a tanulságok ebből? Az a legfőbb tanulság, hogy szükség van tőkepiaci korlátozásokra. Eddig az összes, tartósan sikeres felzárkózó állam korlátozta a tőkeimportot-és exportot, hogy ne szenvedjen hosszútávú kárt az ország ha a külföldi befektetők egyszer csak megrémülnek valamitől és haza akarják vinni a pénzüket. A különféle állami eszközök segítségével lehetetlen is volt egyszerre kiszállniuk egy gazdaságból a befektetőknek. Ezt a politikát követte az 1990-es évekig Kelet Ázsia. Egészen addig, ameddig az IMF "jó tanácsait" követve feloldották a tőkekorlátokat. Egy pár évig tartó vad spekulációt követően egyszer csak faképnél hagyta a külföldi tőke őket, és gazdasági összeomlást eredményezett... Amint faképnél lett hagyva a legtöbb, "hol volt-hol nem volt" sikersztori, például Írország, Spanyolország vagy a balti államok.
Tulajdonképpen hasznos célt szolgált a válság, mert megmutatta a tükörképét a normális folyamatoknak. Az extrém esetekből nyerhetünk rálátást a tőkemozgások alapvető logikájára. Ezt a logikát megértve és felfogva kell hoznunk befektetési és nemzetpolitikai döntéseket, a helyzet szükségletei szerint. Még fontosabb: nem szabad egy kormánynak homokra építkeznie. A jelenlegi konjunktúra nem kecsegtet sok jóval a következő 12 hónapot illetően. Közgazdászok becslései szerint ha Görögország most elhagyja az eurózónát, 4%-körüli GDP csökkenést fog ez eredményezni az Európai Unióban. [2]. Hosszútávon csakis ez lehet a megoldás Görögország bajaira, de félő hogy már túl késő (Nouriel Roubini közgazdász ezt már 2010-ben javasolta) [3]. Jelen pillanatban egy argentin-típusú megoldás az egész európai bankrendszert súlyosan érintené. Más kérdés, hogy van mit feltakarítani Görögországon kívül is. A minap Katalóniáról, a turisták kedvelt célpontjáról derült ki, hogy voltaképpen csődbe került! [4] Barcelona több milliárd eurót kér a spanyol államtól, mert nem fogja tudni a katalán tartomány törleszteni a hiteleit. Így jár az, ki homokra építkezik...
© Lovász Ádám
HIVATKOZÁSOK
[1] http://www.csmonitor.com/World/Global-News/2012/0523/Amid-eurozone-turmoil-Germany-borrows-money-for-free
[2] http://www.bloomberg.com/news/2012-05-29/greek-exit-aftershocks-risk-reaching-china.html
[3] http://www.ft.com/intl/cms/s/0/a3874e80-82e8-11df-8b15-00144feabdc0.html#axzz1wFlhZsXN
[4] http://uk.reuters.com/article/2012/05/25/uk-bankia-bailout-idUKBRE84N1JM20120525
