„Mintegy hatszázmillió eurót, azaz több mint százhatvanmilliárd forintot helyeztek már el magyarok ausztriai bankszámlákon. A motivációs erő a pénz biztonságba helyezése, az osztrák banktitok ugyanis a svájcihoz hasonlítható: a számlatulajdonosok tudta nélkül nem lehet kiadni adatokat, csak büntetőeljárásban. Néhány szlovákiai bankban is nő a magyar ügyfelek száma – számolt be a pozsonyi Új Szó. Kiderült, hogy például a Raiffeisen leányvállalata, a Tatra Banka esetében látványos a növekedés. Boris Gandel, a bank szóvivője közölte, hosszabb távon is erőteljes érdeklődést tapasztalnak. A belga KBC csoportjába tartozó CSOB pénzintézetnél a magyarországi ügyfelek száma márciustól kétszázhuszonöttel nőtt.” [1]
Nem is csodálkozhatunk a fenti jelenségen, ha szemügyre vesszük azt a töménytelen mennyiségű rémhírkeltést és propagandát amivel az ellenzék bombázta a közvéleményt. Szerintük már igen közel van az államcsőd, és nemsokára a gonosz Állam bácsi ráteszi a kezét a magyar emberek utolsó megtakarításaira is, hogy elkerülhesse a fizetésképtelenséget. Mert? Szó van itt egyáltalán likviditási válságról?!
Vegyük először is szemügyre az állampapír hozamokat. A nép körében elterjedt téves vélekedés szerint a kötvényhozamokat a külföldi befektetők országunk iránt tanúsított „bizalma” mozgatja. Ha nem tetszik a kötvénybefektetőknek egy kormány politikája, képesek és hajlandóak annak államkötvényeit „bedönteni”. E meglehetősen furcsa gondolatmenet alapján, amit érdekes módon a mérsékelt balközép neoliberálisok és a nemzeti érzelműek közül is sokan megosztanak, a piacokat csupán egyes kötvénykereskedők „véleménye” irányítaná. Valóban olyan egyszerű lenne a dolog hogy „szeretem Orbánt-nem szeretem Orbánt”? Nem kívánunk csalódást okozni itt senkinek, de a valóság nem ilyen egyszerű.
A kötvényhozamokat hosszútávon a növekedési kilátások befolyásolják. És a magyar GDP-növekedést pedig szinte kizárólag exogén (külsőleges) tényezők határozzák meg. 2011 májusa óta számottevően gyengült a konjunktúra Európa-szerte. Jól nyomonkövethető ez az egyik legjobb konjunkturális mutatóban, a Beszerzési Menedszer Indexben (BMI). Hatékonyan előrejelzi a GDP-növekedést ezen igen hasznos, felmérés-jellegű mutató:
Itt két ország BMI-je látható, a német ipari megrendelésekre vonatkozó BMI, és az összesített magyar BMI. Jól látható hogy a kettő együtt mozog. Ha 50 alá erül a mutató, szinte borítékolható hogy recesszió lesz abban a negyedévben, vagy akár tartósabb ideig is. Jól látható hogy a magyar üzleti várakozások csaknem teljesen együtt mozognak, kisebb-nagyobb kilengésekkel, a megfelelő német mutatóval. Csodák csodája! Hogy is lehetne ez másképp, amikor legnagyobb exportpiacunkról van szó? A magyar gazdaság gyengélkedése pontosan ezen túlzott exportfüggőségnek tudható be. Ha nem volna ilyen szintű gyengélkedés az Eurózónában, a magyar gazdaság sem lassult volna le (sőt, jövőre valamennyi elemző 1,5%-os recessziótól tart) [2]
Most vessünk pillantást egy hosszabbtávú folyamatra. Azt állítottuk ugyanis hogy a kötvénybefektetőket a GDP-növekedés érdekli, és nem a kormány gazdaságpolitikája mint olyan. Ennek igazolása végett a magyar 10-éves államkötvény hozamát (narancssárga) tükrözve hasonlítsuk össze a BMI-vel ötéves távlatban!
(A kötvényhozam annál magasabb, minél alacsonyabb az államkötvények árfolyama)
Általánosan elterjedt propagandája a neoliberális közgazdászoknak, hogy a második Orbán-kabinet „nem-ortodox” (azaz, nem neoliberális) gazdaságpolitikája miatt végleg eltűnt a külföldiek bizalma Magyarország iránt. Könnyen felejtenek ezek szerint, mert 2008-ban a mostanihoz hasonló bizalomvesztés volt tapasztalható... Csakhogy akkoriban teljes mértékben neoliberális gazdaságpolitikát alkalmazott Gyurcsány/Bajnai. – és mégis a rendszerváltás óta a legnagyobb recessziónak lehettünk tanúi. A kötvényhozamok akkoriban is rendkívüli mértékben megemelkedtek, hiába volt az MSZP kormány rokonszenves a külföldi közvélemény számára. Ne keverjük össze a politikával a pénzügyi életet, mert a kettő csak közvetetten kapcsolódik egymáshoz. Nem zavarná a kötvénykereskedőket, hogyha a kormány gazdaságpolitikája valóban GDP-növekedést eredményezne. Azonban jelenleg a külgazdasági környezet határozza meg a magyar gazdaságban végbemenő folyamatokat. Ennélfogva a kormánynak már tavaly április óta kellett volna törekednie arra, hogy belső keresletélénkítésssel enyhítse a kedvezőtlen külkereskedelmi fordulatok befolyását.
Szívesen finanszíroznának bennünket, ha látnák Londonban, Frankfurtban és New Yorkban, hogy vannak reális növekedési kilátások Magyarországon. A kormány feladata hogy teremtse elő ezen növekedés előfeltételeit. Csak további, és az eddigi adatoknál gyorsabb GDP-növekedéssel kerülhet ki Magyarország abból az adósságcsapdából, amiben legalább 35 éve tengődik. Bár nem mondható kiugrónak európai viszonylatban a GDP-arányos államadósság nálunk, Európa a világ legeladósodottabb kontinense.
HIVATKOZÁSOK
[1] http://www.magyarhirlap.hu/gazdasag/ausztriaba__es_
szlovakiaba__visszuk_a_penzunket_.html
[2] http://www.gki.hu/
